Achilles-ín szakadás és gyógytorna

Légy a görög mitológia legnagyobb harcosa, csak vigyázz a sarkadra!

A görög történelem tele van elképesztő mítoszokkal, mindemellett kivételes harcosok, istenek tarkították történelem könyveink lapjait. Achilles hiába volt a legjobbak legjobbja, életét mégis édesanyja félre sikerült fürdetése pecsételte meg azzal, hogy drága sarkának része nem találkozott a védelmet nyújtó Sztüx folyóval.

Egy ilyen férfi, aki minden egyéb pontján sérthetetlen volt, mégis ez az aprócska pont okozta a halálát.

Hogy ez tényleg így volt-e, azt már sosem tudhatjuk meg, azonban érdekes gondolatot ébresztett két lelkes kolléga fantáziáját és jobban belemélyedtek Achilles halálának orvosi okába:

A cikk itt található.

Na, de van egy közös bennünk és Achillesben.

Mindegyikünk sarka kimaradt a Sztüx folyó óvó vizéből.

Nem kell nekünk Parisz királyfi nyilai elől menekülnünk, ahhoz, hogy megóvjuk szeretett részünket, azért sem, mert egy bizonyos korosztály pont, hogy a lendületes, nagy erőbehatásoknak hála találkozhat azzal a szörnyű kórképpel, hogy Achilles ínszakadás.

Mi is az az Achilles-ín?

Az Achilles-ínunk a lábszár hátsó részén helyezkedik el, közel a sarokhoz, a legnagyobb és legerősebb ínunk a szervezetben.

Segítségével a Triceps surae (vádli) izomzat csatlakozhat a sarkcsonthoz, ami nagyban hozzájárul a lábujjhegyre álláshoz és egy átlagos sétában is nagyon nagy szerepe van. Az izom, vagy az ín sérülése komoly járáskép változást is okozhat, aminek akár a többi ízületünk is megihatja a levét.

Mi okozhatja az Achilles-ín szakadását?

Az Achilles–ín szakadása a többi szalagsérüléshez viszonyítva, mindössze 20%. Előfordulása 11 és 37 fő között mozog 100000 lakosra vonatkoztatva. A férfiak Achilles–ín sérülése 2–12-szer gyakoribb, mint a nőké az átlagéletkor 40 év körülire tehető (lásd).

A sérülés két nagyobb csoportra tudjuk osztani, annak alapján, hogy melyik korosztályban minek a hatására jöhet létre a sérülés. Az első 25 és 40 év között, a második pedig 60 év felett jelentkezik.

A fiatalok Achilles–ín sérüléséért elsősorban a nagy energiájú sérülések felelősek, míg az idősebbek szakadása alacsonyabb energiájú hatásra alakul ki degeneratív vagy krónikus tendinopátia (tendinopátia alakulhat ki a nem megfelelő sporttechnika – nem megfelelő bemelegítés, nyújtás – vagy biomechanikai problémák miatt) talaján (lásd).

A megfelelő bemelegítés nélkül az izomzatunknak (közvetetten így az Achilles-ínunk) nincs esélye megfelelően reagálni az ő rá váró hatalmas behatásokra. Beszélhetünk itt akár csak egy sima kocogásról, ha már nagyobb terhelés éri az adott területet, mint ami a hétköznapokban is igénybe veszi, onnantól az más erősebb terhelésnek minősül.

Az edzés végeztével pedig a kihagyott nyújtás csak tovább rövidíti az amúgyis rövidülésre hajlamos izmunkat, ínunkat, így akár egy szakításos törést (amikor az ín már olyannyira feszes, megrövidült, hogy már leszakítja a tapadási pontját a csontról) is okozhatunk magunknak.

„Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a sport egy életforma, amelyben nemcsak a fizikai aktivitás kap helyet, hanem ugyanúgy

a megfelelő regeneráció, vagyis az alvás, nyújtás, pihenés, masszázs, aktív pihenés, és nem utolsó sorban a kiegyensúlyozott táplálkozás és folyadékfogyasztás.

A sportolók sok esetben megfeledkeznek arról, hogy az edzések során az izomegyensúlyuk felborul, és nem gondoskodnak a megfelelő lazításról és izmaik nyújtásáról sem (lásd).

1. Gergely, Sz. Viola, E. Gábor és N.Zsolt B. érdekes kutatásában nem csak a külső fizikai behatásokat, jellemzőket és a kort vette alapul, hanem a genetikai viszonylatban is körbe járta az Achilles-ín sérülés okait.

Kutatásukban rámutattak arra, hogy igenis vannak olyan gének, amik a szalagrendszerünkre is behatást nyernek. Ilyen például a COL1A5 (1-es típusú kollagén alfa lánc 5), TCN (Tenascin-C), MMP3 (mátrix metalloproteináz 3).

Az előbb felsorolt gén polimorfizmusok (leegyszerűsítve: többféle géntípusok) nagyban hozzájárulnak a szalagrendszerünk felépítéséhez, rugalmasságához és tűrőképességéhez.

A kutatásban talált ábra segítségével talán még erősebben rá tudunk mutatni a prevencióra, illetve annak összetételének fontosságára is.

Honnan tudom, hogy el van szakadva az Achilles-ínam?

Sérülése iszonytatos fájdalommal és rémületet keltő „reccsenő” hanggal is járhat.

Ha azt veszi észre, hogy kőkemény a vádli és feszes az Achilles, ha enyhébb vagy erősebb fájdalmat érez az Achilles-ín területén, amely spicceléskor (rövidülés) és pipáláskor (nyújtás) fokozódik, ha beszűkül a mozgásterjedelme, mégpedig leginkább a lábfej visszafeszítésének (pipa) irányába, ha fájdalmas csomók tapinthatóak a vádlid izomzatában, mindemellett a bokánk hátsó felszíne elkezd „bevizesedni”akkor erősen kezdjen élni a gyanú, hogy igenis sérülhetett az Achilles-ünk (gerincterapeuta.blog.hu)

Ilyenkor érdemes azonnal orvoshoz fordulni, aki a fizikális vizsgálat mellett, képalkotót diagnosztikával is képes alátámasztani a bekövetkezett traumát.

Az Achilles-ín szakadás diagnosztizálása alapos és gyakorlott fizikális vizsgálattal felállítható. Krónikus sérüléseknél esetleg újra sérülés esetén nehézséget okozhat a régebbi sérülés miatt kialakult hegszövet. Az Achilles-ín szakadás diagnózisa elsősorban fizikai, amelyet képalkotó vizsgálatokkal is érdemes kiegészíteni. Az ultrahangvizsgálat (UH) vagy a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) megerősítő vizsgálatként hasznos lehet. 

Mi történik a szakadás után?

A sérülés súlyosságához mérten lehet konzervatívan, illetve műtéti eljárással is kezelni.

Hogy a pácienst műtétnek, gipszrögzítésnek, vagy a megfelelő gyógytorna kezelésnek kell-e alávetni, az mindig orvosi kompetencia eldönteni (többféle műtéti beavatkozás közül lehet „válogatni”, ezeknek a kiválasztása és alkalmazása is az orvosi kompetenciák közé tartoznak).

Akár gipszrögzítés, akár műtéti vagy konzervatív terápia mellett dönt a szakorvos, egyik esetben sem kihagyható a megfelelő gyógytorna gyakorlása.

Ugyanis, mind a gipszelés, mind pedig a műtét sem ad teljes gyógyulást az adott ínra. A gipszlevétel után az izmok erősen elsorvadhatnak és mivel az ín regenerációs ingere a megfelelő megnyúlás, így nem mindegy a rehabilitáció során, hogy milyen gyakorlatokat végez a páciens.

Ugyanez igaz abban az esetben is, ha nem az Achilles-ín sérül, hanem maga a felette elhelyezkedő tricepsz (vádli) izmunk egyik része. A túlzott megnyúlás, illetve a nem megfelelő terheléssel további mikrosérüléseket okozhatunk, ami csak tovább tartó gyógyulást, illetve állapotromlást okozhat.

A megfelelő, egyénre szabott gyakorlatokkal azonban ez mind elkerülhető. Ennek a problémakörnek a megoldásában is szívesen állunk rendelkezésre!

Íme pár gyakorlat egy mély vádli izomzat sérülést követő időszakról.

Az izom mellett az Achilles-ín is nagy mértékben érintett volt.

Bármilyen kérdése van keressen minket bizalommal!

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Vanderlich Mozgáscentrum Facebook-oldalán!