Csak a pékek betegsége? A Baker-ciszta kialakulása és kezelése

Ebben a blogbejegyzésben a Baker-ciszta kialakulásáról, illetve kezelési módjairól szeretnénk kicsit mesélni.
Térdízületünk a testünk legbonyolultabb és legnagyobb ízülete, így problémák terén sem érdemes csak ízületi kopás vagy sportsérüléseknél foglalkozni vele. Azonban, ha a térdkopás problémaköre érdekelné, olvassa el egy korábbi blogbejegyzésünket.

Dominóeffektus:

Ha térdünk bármely alkotóelemével elbánik egy hirtelen jött trauma, vagy bármely károsfolyamat (gyulladás, elégtelen  terhelés), az okok feltérképezése nem mindig egyszerű. Értem
ez alatt azt, hogy ha van egyfajta hanyagtartásunk, amivel sok éven át nem foglalkoztunk,akkor a megborult izomegyensúly miatt az ízületek terhelési viszonyai is megváltoznak.

Ezek azok a rizikófaktorok, amelyek jelenléte nagymértékben hozzájárul egy-egy ízületi probléma kialakulásához. Ezért kell minden vizsgálat során az embert egészben figyelembe venni, nem csak a fájdalmas pontot.

A testünkben állandó kompenzáló mechanizmusok érvényesülnek a különböző területeken létrejött izomgyengeségek/megnyúlások és izomfeszülések eredményeképpen. Mindez pedig az ízületeinkre és azok stabilitására is hatással lehet.

Na, de térjünk vissza a térdre és a kellemetlen, de kezelhető kórképére.

A Baker szó maga nem kéne, hogy ijedelmet váltson ki az emberekből, hiszen angolról fordítva egy nagyon nemes szakmát rejt maga mögött. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, hiszen nem csak a pékségek mestereit érheti utol ez a probléma.

Hogyan jön létre a Baker-ciszta?

Kialakulásának hátterében leginkább az ízületi tok lazasága, illetve a túlerőltetés áll, ritkább esetben okozhatja traumás behatás. A gyulladásos folyamat során a térdízületben lévő folyadék felszaporodik, ami miatt az ízületi üreg hátrafelé kezd tágulni. Térdhajlítás közben a folyadék hátrafelé indul meg, amivel csak még tovább feszíti a tokot.

Mindennek hála érezheti azt a páciens, hogy térde a szokottabbnál is merevebb, mindezek mellett pedig duzzanatot is vélhetünk felfedezni az adott területen.

A folyadékgyülem okozta duzzanatnak hála pedig a mozgásunk is korlátozódhat. Az ízületben történő folyadékszaporulat miatti mozgáskorlátozottság pedig még több (a körülvevő izmokra is) problémát hoz magával, ami akár a szomszédos ízületekre is hatással lehet („Féltem azt a lábamat, inkább a másikra terhelek, de már azon az oldalon is elkezdett fájni a csípőm”).

Ciszta= akár daganatos megbetegedés is lehet belőle?

A Baker-ciszta csak félig megfelelő kifejezés az adott kórképre, ugyanis a térdhajlatban létrejövő folyadékkal telt zárt tömlő, vagy hólyag, nem tekinthető tényleges cisztának. Tehát, ha velünk is megesik, hogy ezzel a diagnózissal engednek ki minket a kórteremből, akkor sem kell megrémülni a ciszta szó hallatán.

A Baker-ciszta ugyanis a combhajlító izom alatt elhelyezkedő bursa megvastagodása, ami akkor kapja meg a ciszta elnevezést, ha kitágul és feltöltődik folyadékkal.

Mik a Baker-ciszta tünetei?

1. Feszülés
2. Térdhajlatban duzzanat
3. Akár az egész ízületet beborító duzzanat
   – Súlyosabb esetben járási nehezítettség (Baker-ciszta irritáció, feszülést okozó
   folyadékgyülem)

Kik hajlamosak a Baker-cisztára?

Az az elterjedt fáma, hogy a térdpanaszaink csak időskorunkban, vagy sportolói karrierünk végeztével jelentkezhetnek, megdőlni látszik. Pontos adattal sajnos nem tudunk szolgálni arról, hogy a népesség hány százalékánál jelent meg ez a fajta kórkép és, hogy az érintettek melyik kor, nem, alapbetegség, fizikai állapot illetve sérülési múlt „fajtába” tartoznak.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy bármely kor, bármely élethelyzetében is kialakulhat az adott kórkép. Valakinél egyáltalán nem okoz panaszt, más személy viszont hosszú ideig képes tőle szenvedni.
Ez is az a fajta diagnózis, amit nem tudunk egyetlen embertípusra ráhúzni. Nem tudjuk azt kijelenteni, hogy ez csak az idősek, vagy csak a futók betegsége, ugyanis bárkivel megeshet, hogy Baker-cisztával találkozik élete során.

Minden eset és minden páciens egyedi, így a kórkép kialakulása is személyenként változó okokat mutat. Emiatt más-más kezelés javasolt.

Elegendő csak a Baker cisztát kezelni?

Nem! A Baker-ciszta megjelenése ugyanolyan, mint egy autó műszerfalán felvillanó kis jelzések. Mindenképpen foglalkozni kell vele, és nem elegendő csak az adott ponton javítást végezni, ahol a lámpa kigyulladt. Hanem igenis érdemes egy szakemberrel megvitatni milyen szervízelésre lesz még szükségünk. A Baker-ciszta ugyanis egy figyelmeztetés a szervezettől, hogy valami nincs rendben.

Baker-ciszta kezelési módjai:

Mint a legtöbb mozgásszervet érintő problémánál, itt is érdemes először a konzervatív kezelési módszerekkel kezdeni a terápiát. Ugyanis, ha a Baker-cisztát magát sikerülne is sebészi módszerrel eltávolítani, az nem ad 100%-os védelmet arra, hogy nem alakul ki újra.

Ilyenkor érdemes egy szakemberrel (gyógytornásszal, manuálterapeutával, nyirokmasszőrrel)egyeztetni a tüneteinket. Ha az előbb említett terapeuta egyike is úgy véli, hogy az Ön esetében már orvosi segítségre is szükség lenne, utána érdemes szakorvoshoz fordulni.

Ha a konzervatív kezelés végeztével azt tapasztaljuk, hogy a Baker-ciszta csökkenni kezd, majd pedig teljesen felszívódik, akkor mondhatjuk, hogy megnyertük a csatát. Hiszen akkor megtaláltuk azt a nagyobb problémát, amire a Baker-ciszta jelezni akart nekünk (ez akár egy lúdtalp, vagy csípő-derék eredetű probléma is lehet).
Ha úgy döntünk, hogy mi akkor is kés alá akarnánk feküdni (vagy fecskendővel kiszívatni), akkor is érdemes utána egy gyógytornásszal konzultálni a későbbi időszakra vonatkozóan, hiszen a tökéletes gyógyulás csak úgy lesz teljes, ha megtaláljuk a probléma gyökerét és kezeljük is azt.

Ha bármi kérdése van keressen minket bátran!

Kérdésed van? Hozzászólnál?

Kommentelj a Vanderlich Mozgáscentrum Facebook-oldalán!